Magyarország

 

Az MDAC 2002-ben történt megalapítása óta folyamatosan dolgozik Magyarországon.

 

JELENLEGI HELYZET

 

cselekvőképesség

Magyarországon több mint 67 ezer, a cselekvőképességétől megfosztott fogyatékos felnőtt ember él. Más, hasonló méretű országokkal összevetve ez óriási szám. 2009 végén az akkori országgyűlés új Polgári Törvénykönyvről szavazott, amely megreformálta a cselekvőképességre vonatkozó jogi szabályozást. A javaslat kulcselemei között szerepelt a kizáró gondnokság tilalma és a támogatott döntéshozatal bevezetése, amelyek előrelépést jelentenek a fogyatékossággal élő személyek autonómiája és függetlensége irányába. Azonban egy (akkori) ellenzéki képviselő kérelmet nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, úgy érvelve, hogy a törvény nem léphet érvénybe, mivel a helyi önkormányzatok nem részesültek kellő képzésben. Sajnálatos módon az Alkotmánybíróság ezzel egyetértett, és a törvény soha nem lépett hatályba.

2010 májusában kormányváltásra került sor, azonban az új kormány – annak ellenére, hogy kinyilvánította a jogszabályi reformok iránti elkötelezettségét – nem vonta be a munkába a civil társadalom képviselőit, és a javaslatok emiatt teljességgel alkalmatlanok a megvalósításra. Ez az új Polgári Törvénykönyv végül nem lépett hatályba.

Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról szóló 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozatban a Kormány megfogalmazta azt a célt, hogy „az új Polgári Törvénykönyv korszerű, európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeinknek megfelelő, a külföldi és hazai jogtudomány és joggyakorlat eredményeit hasznosító törvénymű legyen.”

A 2010. december 3-án közzétett, a Ptk. kodifikáció előkészítéséről szóló tájékoztató értelmében, a készülő új Polgári Törvénykönyvben „szükségesnek látszik a kétfokú gondnokság intézményének fenntartása – miként ezt szemérmes formában a 2009. évi CXX. törvény 2.24. § b) pontja is megtette – azzal a megszorítással, hogy nagykorú személyek csak más védelmi eszközök lehetőségeinek kimerültével, végső esetben helyezhetők cselekvőképességüket teljesen korlátozó gondnokság alá.”

2012. február 15-én a Kodifikációs Főbizottság Javaslata az Új Polgári Törvénykönyvről elérhetővé vált a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján. Az Új Ptk. Javaslat ismeri a cselekvőképességet részlegesen és teljesen korlátozó gondnokság jogintézményét és tartalmaz rendelkezéseket a támogatott döntéshozatallal és az előzetes jognyilatkozattal összefüggésben is, azonban az Új Ptk. Javaslatban szereplő gondnoksági rendszer nem felel meg az Egyezmény által támasztott követelményeknek. A cselekvőképességet kizáró, illetőleg teljesen korlátozó gondnokság intézménye egyértelműen sérti az Egyezmény 12. cikkét. A magyar cselekvőképességi szabályozásnak egyértelműen arra a kiindulópontra kell helyezkednie, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a cselekvőképesség.

Az Új Ptk. Javaslatban szereplő támogatott döntéshozatal nem felel meg az Egyezmény által támasztott követelményeknek többek között atért, mert lehetőséget nyújt a nagykorú személy számára történő támogató kirendelésére az érintett személy egyetértése hiányában is. A szabályozásnak egyértelműen arra a kiindulópontra kell helyezkednie, hogy fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességének gyakorlásához esetlegesen szükséges támogatott döntéshozatal a visszaélések megelőzésére alkalmas megfelelő és hatékony biztosítékokkal együtt váljon hozzáférhetővé. Az ilyen biztosítékok garantálják, hogy a támogatott döntéshozatal keretében tiszteletben tartják a támogatott személy jogait, akaratát és választásait, valamint egyéni autonómiáját, ideértve a saját döntés meghozatalának szabadságát.

 

önálló életvitel és a közösségbe való befogadás

Ma Magyarországon megközelítőleg 15 ezer értelmi fogyatékos személy és 8 ezer pszichoszociális (pszichiátriai) fogyatékosággal élő ember él nagylétszámú bentlakásos intézményekben. A korábbi jogszabályok 2010. január 1-jei határidőt szabtak ezen intézmények átalakításának végrehajtásához, azonban egyáltalán nem került sor ezekre az intézkedésekre. Ehelyett az intézményeket korszerűsítették vagy kibővítették, ami teljes mértékben ellentétes az emberek közösségi élethez való jogának tiszteletben tartásával.

A magyar kormány 2010. július 21-én hirdette ki a 1257/2011. kormányhatározat a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról és a végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról. Bár a határozatban a kormány támogatja a közösségi alapú szolgáltatások fejlesztését, ezzel egyidőben az 50 vagy ennél nagyobb létszámú bentlakásos intézményeket illetve létrehozásukat továbbra is támogatja. Az Európai Unió Strukturális Alapjából nyert támogatásokat is ezirányú célra kívánja felhasználni, ahogyan azt a TIOP-3.4.1.A-11/1-es Bentlakásos Intézmények Kiváltása ’A’ Szociális Intézmények Komponenséhez című pályázati felhívásában is olvashatjuk. A pályázat anélkül íródott, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárokkal konzultáltak volna, és nélkülözi azokat a mechanizmusokat, amik felelnének a támogatni kívánt lakhatási formák jövőbeni monitorozásáért, így megakadályozva, hogy ezek újratermeljék a megszüntetni kívánt elnyomó, szegregáló intézményi körülményeket.

Amint azt a Magyarországon 2007-ben kihirdetett ENSZ egyezmény 19-es cikke is egyértelműsíti, az intézmények ilyen módon történő konzerválása illetve újratermelése súlyosan sérti a fogyatékossággal élő magyar állampolgárok jogait. Az MDAC ezért 2012 január 16-án felkereste Asztalosné Zupcsán Erika szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárt, aki azonban kijelentette, hogy a magyar kormány a kiírt pályázattal támogatni kívánt lakóotthonokat és lakócentrumokat is összeegyeztethetőnek tartja a fent hivatkozott 19-es cikkel. Az MDAC ezek után számos más szervezet és szakértő támogatásával az Európai Unióhoz fordul, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a magyar állam uniós források felhasználása kapcsán történő jogsértésére.

 

befogadó oktatás

A hatályos jogszabályok szerint az állam nem köteles befogadó oktatást biztosítani a fogyatékossággal élő gyermekek számára, azonban létezik néhány erre irányuló elszigetelt kezdeményezés. Az iskolák többsége sem jogilag, sem pedig fizikailag nem mindenki számára elérhető.

 

a politikai életben és a közéletben való részvétel

Magyarország új Alaptörvénye illetve az új Polgári Törvénykönyv-tervezet szerint a jelenleg körülbelül 67 ezer olyan fogyatékossággal élő magyar állampolgárt, aki valamilyen gondnokság alatt él, tehát nem rendelkezik teljes cselekvőképességgel, a bíróság egy belátási képességet mérő vizsgálat során megfoszthatja a választójogától. Ez a gyakorlat a Magyarországon 2007-ben kihirdetett ENSZ egyezmény 19-es cikkével nem egyeztethető össze, és súlyosan sérti ezen magyar állampolgárok politikai jogait.

Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságának 2011-es, a hasonló spanyol gyakorlatot bíráló záró megjegyzései; az ENSZ Emberi Jogi Főbizottságának szintén 2011-es tanulmánya; az Európa Tanács Miniszterek Tamácsának ajánlása; a Velencei Bizottság – pontosan az MDAC „Save the Vote” kampányának hatására revideált álláspontja mind azt támasztják alá, hogy a gyarkorlat összeférhetetlen Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A tarthatatlan helyzetet a magyar kormány azonban nem hogy orvosolni, máig tudomásul venni sem hajlandó.

Az MDAC – a magyar Caucusszal együtt – ezért minden lehetséges fórumon felhívja a figyelmet a Ptk.-tervezet diszkriminatív voltára, és mind a politikai érdekérvényes mind a stratégiai pereskedés eszközeivel azon dolgozik, hogy a jogsértő gyakorlat minél előbb megszűnjön Magyarországon.

 

a kínzástól, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól vagy büntetéstől való mentesség

Magyarország 2012 januárjában ratifikálta a ENSZ Kínzás elleni Egyezménye Fakultatív Jegyzőkönyvét. Az egyezmény értelmében Magyarország köteles felállítani saját Nemzeti Megelőzési Mechanizmusát, amely független testület olyan intézményeket fog monitorozni, ahonnan az ott élők nem mehetnek el szabad akaratukból. Ide tartoznak többek közt a nagy bentlakásos pszichiátriai és szociális otthonok, amelyekben megközelítőleg 24 ezer fogyatékos személy él. Jelenleg egyetlen civil szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért, monitoroz ilyen intézményeket. A TASZ az utóbbi két évben Tolna megyei szociális otthonokat látogatott; a látogatásokról készült jelentések elérhetők itt.

A ratifikációhoz szükséges törvénymódosításokat azonban számos civil szervezet kritizálta. Különösen problematikus, hogy a törvény nem teremti meg annak lehetőségét, hogy az NMM bármilyen fogvatartási helyszínt meglátogathasson és ott bárkivel beszéljen. Így egyelőre nem tartozik az NMM mandátuma alá a pszichiátriai és szociális otthonok látogatása sem. Ezek az intézmények gyakran találhatóak nehezen megközelíthető vidék településeken és a nyilvánosság teljes kizárásával működnek, az ott élőket annak a veszélynek kitéve, hogy az őket esetlegesen ott érő emberi jogi sérelmek következmények nélkül maradnak. A mechanizmus funkcióját az Ombudsman fogja betölteni, így abból a már monitorozó, hasznos tapasztalattal és tudással rendelkező civil szervezetek kimaradnak. Hazai civil szervezetek a ratifikáció konzultációs folyamatában sem vehettek részt.

 

 

 

AZ MDAC TEVÉKENYSÉGEI

 

stratégiai pereskedés

  • Gajcsi kontra Magyarország

 Aggodalommal tölt el bennünket, hogy különböző országokban akaratuk ellenére mennyire könnyen fogva tarthatnak embereket pszichiátriai intézményekben: ez alól Magyarország sem kivétel. Ezen gyakorlat megkérdőjelezése érdekében nyújtottunk segítséget egy ügyfelünk számára abban, hogy keresetet nyújtson be az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Úgy érveltünk, hogy az illető személy három éven át tartó fogvatartására felületes és nem elégséges bírói indoklás alapján került sor, és hogy ezzel megszegték az Emberi Jogokról szóló Európai Egyezményt (ECHR).

A Gajcsi kontra Magyarország ügy sikerrel zárult, és a döntés eredményeként a Magyar Kormány elismerte a bírósági eljárásban mutatkozó gyengeségeket. E döntés végrehajtásával összefüggésben tovább folytatjuk munkánkat a bírói testületnél, és az Emberi Jogokról szóló Európai Egyezmény normáira vonatkozó képzési programot kínálunk az önkényes fogvatartás bírósági felülvizsgálatához kapcsolódóan.

 

  • Kiss kontra Magyarország

A kérelmezőt korlátozó gondnokság alá helyezték, és ennek okán megfosztották szavazati jogától. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a gondnokság jogszerű célt szolgál, azonban nem tartotta elfogadhatónak, hogy valamely korlátozó gondnokság alatt álló személy szavazati jogára vonatkozó feltétetlen tilalom – tekintet nélkül az illető tényleges képességeire – az elfogadható megítélési tartományba eshet. A Bíróság ugyan kihangsúlyozta, hogy ez a megítélési tartomány tág, azonban nem terjed ki mindenre.

 

  • Plesó kontra Magyarország:

2011 márciusában az Európai Emberi Jogi Bíróság kommunikálta az ügyet. A felperes azért fordult a strassbourgi bírósághoz, mert pszichiátere kérésére a hazai bíróság elrendelte kötelező gyógykezelését. A bíróság indoklásában arra hivatkozótt, hogy a felperes veszélyeztette egészségét, mivel nem dolgozott, éhezett és nem gondoskodott magáról. A felperes édesanyja azt állította, hogy Plesó időnként agresszíven viselkedett vele szemben. A felperes fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen arra hivatkozva, hogy a bíróság életmódja alapján, nem pedig mentális állapota miatt rendelte el a kötelező gyógykezelést. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ezt követően Plesó az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult. Az ügy elbírálása jelenleg is folyamatban van.

 

  • M.E. gondnoksági pere

2012 januárjában a Szentendrei Városi Bíróság eddig egyedülálló ítéletet hozott egy gondnokság alá helyezés iránti perben. Az alperes, M.E. pszichiáterként praktizált, de 2000 tájékán pszichiátriai problémák jelentkeztek nála. 2009-ben M.E. egy időseket ellátó otthonba költözött. Az otthonnal a későbbiekben több konfliktusa is adódott. 2010-ben egy takarékszövetkezet jelentette az otthon vezetőségének, hogy M.E. nyolc különböző bankszámlát nyitott náluk. Bár a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete megállapította, hogy a takarékszövetkezet jogsértő magatartást valósított meg, amikor banktitkot szolgáltatott ki M.E. bankszámláival kapcsolatban, az otthon vezetősége a gyámhivatalhoz fordult, hogy megindítsák a bírósági eljárást M.E. cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése érdekében. 2010 májusától M.E. egy maga által választott pszichiáterhez jár kezelésre.

A Szentendrei Városi Bíróság ítéletében a gyámhatóság keresetét elutasította és megállapította, hogy „a viszonylag hosszabb ideig tartó bizonyítási eljárás során az alperes körül kialakult egy biztonságot adó védőháló a társadalom részéről, illetőleg az őt kezelő szakorvos részéről, így azok a körülmények és események, amelyek a per megindítását megelőzően a 2009-es év végén voltak tapasztalhatóak alperessel összefüggésben a környezete által, már nem tapasztalhatóak”.

M.E. összeállított egy tizenöt pontból álló tüneti csoportot korai tünetekre vonatkozóan, amelyből következtetni tud az állapota rosszabbodására. Ebben az esetben jelentkezik kezelőorvosánál, aki a gyógyszer beállításán változtat. A bíróság ezért megállapította, hogy az alperes esetében „a mindennapi életben a fennálló betegsége a belátási képességét azért nem korlátozza, mert mindennapos segítség áll rendelkezésére abban az esetben, ha érzékeli a tüneteinek felerősödését. A segítség mind a védőhálót képezők részéről, mind pedig a szakorvosa részéről fennáll”.

A perben az MDAC és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum közös amicus curiae beadvánnyal fordult a bírósághoz, melyben hivatkozott az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére. Az ENSZ Egyezményt felügyelő bizottság 2011. szeptemberben Spanyolországgal kapcsolatos záró észrevételeiben javasolta az Egyezmény 12. cikkelyével kapcsolatban, hogy „a részes állam vizsgálja felül jogi szabályozását, mely lehetővé teszi a gondnokság alá helyezést és tegyen lépéseket, hogy olyan jogszabályokat és szakpolitikát dolgozzon ki, melyek a helyettes döntéshozatalt a támogatott döntéshozatallal váltja fel, mely tiszteletben tartja az egyén autonómiáját, akaratát és preferenciáit”. A fenti értelmezés alapján a részes államnak, így Magyarországnak is, előnyben kell részesítenie a támogatott döntéshozatalt a gondnoksági rendszerrel szemben.

A bíróság ítélete egyedülálló és kiemelkedő fontosságú, hiszen ez az első eset Magyarországon, hogy a bíróság azért nem helyez egy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyt gondnokság alá, mert az adott személy körül kialakult egy támogató védőháló, mely segíti őt a mindennapi életvitelében.

 

 

érdekérvényesítés

Magyarország volt az első uniós tagország, amely 2007-ben ratifikálta a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt. Az MDAC a végrehajtás érdekében emel szót, különösen azért, hogy a kormány hozzon létre egy független testületet a végrehajtás folyamatos nyomonkövetésére. A végrehajtás egyik kulcsterülete a cselekvőképesség kérdése, és az MDAC e tekintetben intenzív érdekképviseleti munkát folytat kormányzati szinten. 2010 szeptemberében az MDAC és más civil szervezetek átfogó árnyékjelentést nyújtottak be a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival foglalkozó ENSZ Bizottsághoz.

Magyarország 2011. januárjától 2011 júniusáig tartó uniós elnöksége során az MDAC előterjesztette követeléseit a magyar állam vezetése felé. Ebben szerepelt, hogy érjenek el előrelépést egy horizontális uniós diszkrimináció elleni irányelv elfogadásában, és hogy mozdítsák elő az OPCAT Magyarország általi ratifikálását. Az MDAC levelet küldött valamennyi magyar országgyűlési képviselőnek, követelve az új alkotmány azon rendelkezésének eltörlését, amely kinyilvánítja, hogy a bíróság a korlátozott képességű személyeket megfoszthatja szavazati joguktól.

2011. áprilisában az MDAC egy budapesti uniós konferencia idejére párhuzamos rendezvényt szervezett a fogyatékossággal élők jogairól, és tájékoztatót adott ki, amelyben rámutatott a kormányzati retorika, illetve a tényleges gyakorlat között mutatkozó különbségekre.

2012. májusában a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen kerekasztal-beszélgetést szervezünk Magyarország kötelezettségeiről, amelyeket az ENSZ Kínzás elleni Egyezménye Fakultatív Jegyzőkönyvének ratifikálásával vállal. Az eseményen szó lesz a Nemzeti Megelőző Mechanizmus várható kihívásairól, a jelenlegi jogi környezet hiányosságairól, hazai és külföldi civil szervezetek javaslatairól és pozitivív nemzeközi példákról. A kerekasztalon hazai és nemzetközi szakértők adnak majd elő, többek közt az ENSZ Megelőzési Albizottság elnöke, az Ombudsmani Hivatal képviselői, külföldi és hazai civil szervezetek.

2004-ben az MDAC a hálóságyak alkalmazását vizsgáló kutatásai megállapításait felhasználva igyekezett elérni ezek törvényi betiltását minden intézményben. Magyarországon ez a törekvés sikerrel járt, azonban a hálóságyakat Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban és más országokban még ma is alkalmazzák.

 

kapacitásfejlesztés

az elmúlt évek során az MDAC több szemináriumot rendezett a cselekvőképességhez való jog témájában.

 

kutatás és monitoring

2010-ben az MDAC jelentős időt és munkát fektetett abba, hogy koordinálja a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival foglalkozó ENSZ Bizottsághoz szeptemberben benyújtott árnyékjelentés elkészítésért felelős fogyatékosügyi caucus tevékenységét. Magyarország az első olyan ország, ahol a civil szervezetek az árnyékjelentésüket még a kormány állami jelentése előtt benyújtották.

Az MDAC 2007-ben készített, Gondnokság és emberi jogok Magyarországon című jelentése az emberi jogok kérdéskörébe emelte a cselekvőképesség rendszerének hibáit, rámutatva arra, hogy a jogszabályok milyen módon nem felelnek meg a nemzetközi emberi jogi normáknak. Az MDAC 2005-ben kiadott, Megvont szabadság című jelentése a büntető igazságszolgáltatási rendszert vizsgálva vetett fel aggodalmakat az értelmi fogyatékossággal élő személyek tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogával kapcsolatban. E jelentést alapul véve igyekeztünk elérni a Büntető Törvénykönyv módosítását.

A jelentés párja (Börtönlakók vagy betegek?) azokat az emberi jogi jogsértéseket ismerteti, amelyekre Magyarország egyetlen igazságügyi orvosszakértői intézetében, az Igazságügyi, Elmegyógyászati és Megfigyelő Intézetben (IMEI) került sor. Sürgetjük, hogy kapjanak hatékonyabb védelmet ezen elhanyagolt társadalmi csoport emberi jogai.

2011 júniusában három napos képzést tartottunk az Ombudsmani Hivatal munkatársainak és olyan hazai civil szervezeteknek, amelyek monitorozó munkát folytatnak fogvatartási helyszíneken illetve pszichiátriai és szociális otthonokban. A képzést nemzetközi szakértők tartották, köztük az Európai Kínzást Megelőző Bizottság egyik tagja, illetve Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum képviselői, akik tapasztalati szakértők is.

RSS Find us on facebook MDAC is on Twitter Company profile of MDAC on LinkedIn MDAC youtube channel Google plus close